Házi dolgozat I.:
- beadási határidõ: 2024. december 15.
- téma:
a, dédszülők gyermekkori játékainak
bemutatása 1-1,5
A4-es oldalban kézzel írva
(olvashatóan)
b, makett
készítése az
állattartásról
Házi dolgozat II.:
- beadási határidõ: 2025. május 02.
- téma:
a, egy szabadon választott népviselet bemutatása 1-1,5 A4-es oldalban
kézzel írva
(olvashatóan)
b, PowerPoint
készítése egy
hungarikumról (minimum 7 dia szöveggel, képekkel,
hanggal)
Az
én
világom 6 óra
Rokonság,
szomszédság 7-8. oldal
Rokonok:
egy családba tartozó
emberek. A rokonság megnevezésére sok
érdekes kifejezés létezik. Ilyen pl.
nemzetség, atyafiság, raj, sereg. A rokoni kapcsolatok
mindig is erõs köteléket
jelentettek. Ez megmutatkozott pl. a közösen végzett
munkában (aratás,
házépítés), az egymásnak
nyújtott támaszban, a közös ünnepeken
(esküvõ,
születés, névnapok).
Családfa
8-9. oldal
A
legközvetlenebb rokonaink a
szüleink. Szülõk szülei a nagyszülõk.
A
nagyszülõk szülei a dédszülõk, az
õ
szüleik pedig az ükapa és az ükanya.
Oldalági rokonok a testvérek (báty, fivér,
nõvér, húg). A testvér gyermekei az
unokahúg vagy unokaöcs. A szülõ testvére
a
nagybácsi vagy a nagynéni – vagy ángy. Egy
testvérpár egy-egy gyermeke egymás
unokatestvérei.
A nagyszülõ testvérének unokája a
másod-unokatestvér, a dédszülõ
testvérének
dédunokája pedig a harmad-unokatestvér.
Házasságkötéssel is alakulnak ki rokoni
kapcsolatok: pl. testvér férje lesz a sógor, a
testvér felesége pedig a
sógornõ, a házastárs apja az após,
anyja az
anyós, a gyermek felesége a meny, a
gyermek férje pedig a võ. A gyermek anyósa a
nászasszony, apósa a nász.
A
nem igazi, azaz
mûrokonságnak több változata ismert:
örökbefogadás, tejtestvérség,
komaság.
Koma kifejezés a szülõk és a
keresztszülõk
közötti kapcsolatot jelzi.
Nagyszüleink,
dédszüleink világa falun és városban
10-11.
oldal
Az
utóbbi száz évben sokat
változott a világ falun és városon
egyaránt. A falvakban többen éltek, az ott
lakók fõleg mezõgazdasággal foglalkoztak. A
városokban régebben kevesebben
laktak, az ott élõk jelentõs része iparos
volt.
Településünk,
nevezetességeink, Természeti értékeink
12-14. oldal
A
honismeret, a haza
megismerésének elsõ lépése a
közvetlen
környezetünk, a helyi sajátosságok
felfedezése.
Hagyományaink
15-17. oldal
Hagyomány:
az
elõdök örökségébõl azok a
cselekvéseket, dolgok, amelyeket nemzedékrõl
nemzedékre változatlan formában tesznek és
készítenek az adott társadalom
tagjai (pl.
locsolkodás)
Házak
Az
ember õsidõk óta kereste a
biztonságot, az életet megóvó
hajlékot. Eleinte barlangban húzta meg magát,
késõbb sátrat, kunyhót
épített
magának. A világ különbözõ
részein
különbözõ
anyagokból készítenek, készítettek
házat. Az éghajlat, a természeti
körülmények,
az ott található építõanyagok
határozták meg mindig, hogy az emberek milyen
házat építettek maguknak. Õseink a
vándorlás során évszázadokon
keresztül
nemezzel fedett sátrakban, jurtákban laktak. A
sátrak belsõ beosztása szigorú
rend szerint történt.
A
letelepedést követõen
kezdtek veremházat építeni. A veremház
földbe vájt apró lakóház volt,
amelyben
azonban már helyet kapott a kemence. A föld feletti fallal
készülõ építmények
700 évvel ezelõtt jelentek meg. Ezek a házak
eleinte
egyetlen helyiségbõl álltak.
Találkozás
a múlttal 21 óra
A
népi építészet táji
jellegzetességei 19-21. oldal
Az
emberek a házak építéséhez
elsõsorban helyben fellelhetõ
építõanyagot
hasznosítottak. Magyarországon a
házak építéséhez
évszázadokon keresztül fát, követ,
nádat, vesszõt, földet,
szalmát használtak. Az egyik leggyakoribb
építõelem a vályog volt. Ez
elsõsorban
az Alföldre jellemzõ. Kõfal csak a
hegyvidékeken honosodott
meg. A folyók
közelében fõleg sövényfalat alkalmaztak.
A
magyar parasztház jellegzetes
vonásait a falazat és a tetõzet határozza
meg. A
különbözõ anyagok
felhasználásából, illetve ezek
megmunkálásából adódóan
kialakultak
Magyarországon a területi különbségek.
Négy jellegzetes terület: Alföld,
Dunántúl, Felföld, Erdély.
A
szoba 22-23. oldal
Háromosztatú
ház: a ház hossztengelye
merõlegesen áll az utcára, a
fõbejáraton át
a konyhába lehet jutni. A konyhától
balra van a kamra, jobbra a tisztaszoba. A házban az utca
felé esõ helyiség
volt a tisztaszoba. Ez körülbelül 300 évvel
ezelõtt jelent meg. A háznak ezt a
díszesen berendezett részét csak a vendégek
fogadására, illetve ünnepek
alkalmával használták. A
választófalon átnyúló kemence
melegítette a szobát,
amelynek levegõje azonban tiszta volt, hiszen a
kemencébõl a
füst a konyhán át
távozott. A kemence környéke volt a munkasarok. A
kemencével szembeni sarokban
alakították ki a szentsarkot. Katolikus vidékeken
a szentképeket, keresztet,
protestáns vidékeken
kalendáriumokat, zsoltáros könyveket tettek ide. Az
ágy a fennmaradó két szögletbe
került. A szoba bútorai a láda, kredenc,
sublót, ágy, szék, bölcsõ, asztal, pad
voltak.
A
konyha 24-27. oldal
A
régi házakban többnyire csak
egyetlen fûthetõ helyiség volt, a konyha. Itt
állt a
kemence, ez volt a család
kedvenc tartózkodási helye. A kemence
fûtésre,
sütésre, fõzésre,
világításra
egyaránt szolgált. Kémény nem volt,
így a füst a konyhában szabadon terjengett,
és csupán az ajtó fölötti
füstlyukon át távozhatott a szabadba. Ebben a
helyiségben élt együtt a család, itt
fõztek,
étkeztek, aludtak. A paraszti
háztartásban nagyon sokféle
kerámiaedényt használtak. Minden
háztartásban
megtalálhatóak voltak a fazekat, korsók,
tálak, lábasok, kancsók, köcsögök.
Cserépedények mellett a konyhában kaptak helyet a
fából készült kanalak, tálak,
sótartók, krumplitörõk, a vaj
készítéséhez a köpülõ vagy
a
kenyérsütéshez
nélkülözhetetlen dagasztóteknõ,
sütõlapát, szita is. De itt volt a helye a
hurkatöltõnek vagy a mozsárnak is.
Munkamegosztás
a családban 28-29. oldal
A
családi élet szigorú
szabályok alapján zajlott. A munka zömét
családi összefogással végezték el,
mindenkinek megvolt a saját feladata. Elõfordult, hogy
három – négy generáció
lakott egy fedél alatt. A család feje a gazda volt,
õ
rendelkezett a család
vagyonával, javította a munkaeszközöket,
õ
határozta meg, hogy ki milyen munkát
végez. A gazdasszony feladata a sütés,
fõzés,
takarítás, az idõsekrõl való
gondoskodás
és a kamra felügyelete és volt. A kulcsra
zárt kamra a parasztcsalád
legféltettebb helyisége volt, hiszen ott
tárolták a mindennapi élethez
szükséges élelmiszereket (zsír,
kolbász, befõtt, liszt, aszalt gyümölcs)
és a
munkához nélkülözhetetlen kézi
szerszámokat. A gazdasszonyt lányai és fiainak
feleségei segítették a munkáiban. A
gyermekek fõ feladata a libalegeltetés vagy
a malacok õrzése volt. A család fõ
munkaerejét a
nõtlen legények és nõs férfiak
adták, õk dolgoztak a mezõn, õk
gondozták az
állatokat. . A nagyobb földdel
rendelkezõ gazdák cselédeket tartottak, akik jogok
nélküli családtagnak
számítottak.
Földmûvelés
30-33. oldal
A
táplálkozásban mindig is a
kenyérnek volt a legfontosabb szerepe. A hozzá
szükséges gabonát a
parasztcsaládok maguk termelték meg.
A
leggyakrabban vetett növény a búza, a rozs és
az árpa volt. A termelésben az
elsõ lépés a talaj megmunkálása:
ekével felszántották a földet, majd
boronával
elsimították. Ezt követte a vetés. Az
aratás kezdõnapja Péter-Pál (június
29).
A gabonát eleinte sarlóval, késõbb
kaszával
vágták le. A learatott gabonát
végül behordták a csûrbe. Az aratást
gyakran
aratóbál követte.
Állattartás
34-36. oldal
A
magyar állattartás nagy
múltra tekint vissza: már a honfoglaló
õseink is
állataikkal együtt érkeztek a
Kárpát-medencébe.
szilajpásztorkodás:
a
jószágokat egész évben (télen is) a
szabadban tartották.
kezestartás.
az állatokat
reggel kihajtották, este haza, az állatok
segítettek a ház körüli munkában
félszilajtartás:
az állatokat
tavasszal kihajtották a legelõkre, de a telet
istállóban töltötték
Csikós:
lovakra, gulyás a
szarvasmarhára, juhász a juhokra,
kondás/kanász a disznókra vigyázott.
Az
állatokat gyakran Szent
György napjakor hajtották ki a legelõre,
visszahajtás október végén,
Dömötör
napjakor volt szokás.
A
háziállatoknak védelmet
nyújtó építményeknek a magyar
nyelvben többféle elnevezése is van. Ólban
disznót és szárnyasokat, istállóban
lovat és szarvasmarhát, ketrecben nyulat,
dúcban galambokat, méheket kaptárban tartottak.
A
munkaalkalmakhoz kapcsolódó szokások 37-42. oldal
A
falu fejlõdésének, megtartó
erejének kulcsa a közösen végzett munka volt.
Közösen gondozták a legelõket,
ûzték el a nyájakat veszélyeztetõ
vadállatot. Mind társadalmi, mind gazdasági
szempontból jelentõs volt az egymás
megsegítésére végzett közös
munka, a kaláka.
Ilyen volt például a
házépítés, amikor az
alapozástól a tetõfedésig minden
munkát ingyenes segítséggel végeztek el.
Hasonló módon végezték el az
aratást,
a szüretet, a szénahordást is. Társas munka
volt a kukoricafosztás, a
tollfosztás vagy a fonóba járás.
Kendermunkák
43-44. oldal
A
hétköznapi viselet ruhái, a
lakástextíliák többsége házilag
elõállított vászonból
készült.
Az alapanyagul
szolgáló kender megmunkálása nõi
feladat
volt, amelyet fõleg télen végeztek.
A
gazdálkodó emberek öltözete 45-47. oldal
A
Kárpát-medence népviselete
tájanként, koronként, nemenként és
korosztályonként nagyon szerteágazó.
Hétköznapi
viselet:
Nõi
viselet:
•
papucs,
csizma
•
pendely,
ing, alsószoknya, szoknya
•
kötény
•
pruszlik,
lajbi, ködmön
•
párta,
kendõ, fõkötõ
Férfi
viselet:
•
bocskor,
kapca, csizma
•
ing,
bõ gatya
•
mellény,
dolmány, lajbi
•
guba,
suba, szûr
•
süveg,
kalpag, kucsma
Ünnepi
viselet:
Felvidéki
népviselet:
1.
matyó:
magasnak, karcsúnak akartak látszani, nõk nem
tömték ki magukat, ruhák
hímzéssel gazdagon díszítettek,
férfiak hosszú kalapot, a nõk csúcsos
fõkötõt
hordtak
2.
palóc:
nõk díszes fõkötõt, sok
alsószoknyát, bõ
inget és különbözõ színû
gyöngysort,
a
férfiak hímzett inget és kigombolt lajbit hordtak
3.
kazár:
nõk koronaszerû fõkötõt és a
pruszlikkal egybevarrt
lajbitos szoknyát hordtak
Dunántúli
népviselet:
1.
kapuvári:
a nõk hímzett selyemkötényt és
díszes
fõkötõt – pillangós kobakot, a
férfiak
kis kalapot hordanak, ruhákat aprólékos
virágmintás hímzés díszíti
2.
sárközi:
legdíszesebb dunántúli viselet, kedvelt a piros
szín, a kötény és a vállkendõ
nagyon díszes, rojtos, lányok díszes
pártát hordanak
3.
sióagárdi:
nõk bütykös harisnyát, csipkés
szélû
félhosszú inget, díszes pruszlikot
hordanak
4.
ormánsági:
ruhák nem túl színesek, a gyász
színe a fehér
Alföldi
népviselet:
1.
hortobágyi:
férfiak kék inget, kék gatyát, fekete
mellényt és nagy karimájú
pásztorkalapot
hordtak
2.
bugaci:
férfiak bõ fehér inget, gatyát és
fekete
mellényt, magas tetejû, süveg formájú
kalapot hordtak
3.
kalocsai:
a ruhák virágmintás hímzéssel
gazdagon díszítettek, nõk tarka harisnyát
és
papucsot hordtak
Erdélyi
népviselet:
1.
kalotaszegi:
gazdag színvilág, gyöngyös
fõkötõ
és gyöngyös bokréta a jellemzõ
2.
mezõségi:
nõk vörös hosszú szoknyát és
fekete
mellényt, a férfiak kék mellényt és
szalmakalapot hordtak
3.
torockói:
férfiak fekete condrát és harisnyát, a
nõk
aranycsipkével borított széles
pártát és pántlikát hordtak
4.
székely:
férfiak mellényét és
harisnyáját zsinórozás
díszítette, nõk szoknyája a
csíkozott szõttesbõl álló rokolya
5.
csángó:
nõk a lepelszoknya elé nem tesznek kötényt, a
férfiak szûk, harisnyaszerû
nadrágot, hosszú inget és ujjatlan mellényt
hordtak
A
népi táplálkozás jellemzõi 48-49.
oldal
A
napi állandó étkezés
háromtagú szerkezete (reggeli, ebéd, vacsora) csak
a 20. században jelent meg.
Korábban napjában csak kétszer –
délelõtt és délután – ettek.
Az
ételeket különbözõ módokon
tartósították. Savanyítással
zöldségeket (uborkát, káposztát), az
aszalás
segítségével gyümölcsöket
(almát, körtét) tartósítottak. A
hús tárolása volt a
legnehezebb, vagy kútba engedték le, vagy
sózással, füstöléssel
konzerválták.
A
magyar nép táplálkozásában
fontos szerepet töltöttek be a húsételek. Mivel
drága volt, a gazdagabbak
többet, a szegények kevesebbet fogyasztottak ebbõl
az
ételbõl. Leggyakrabban
háziszárnyasokat (tyúk, kacsa, liba) ettek. A
vízparton élõk fõ
tápláléka a
hal, az alföldi pásztoroké a juhhús volt.
Szarvasmarhát ritkán ettek, a
sertéshús és a zsír azonban az
étkezés középpontjában állott.
Még a
szegényebbek is arra törekedtek, hogy a böllér
segítségével legalább évente
egyszer egy disznót levághassanak.
A
tehén- és juhtej a magyar
parasztság elmaradhatatlan tápláléka volt.
A tejbõl túrót, vajat, aludttejet,
tejszínt, készítettek. A tejes ételek a
böjti napok jellegzetes ételei voltak.
Kenyeret
nemcsak búzából,
hanem kukoricából, árpából,
rozsból is készítettek. A kenyéren
kívül népszerû
lisztbõl készült ételek voltak az
ünnepnapokon
fogyasztott kuglóf és kalács, a
zsírban kisült lángos, és a
különbözõ fõtt tészták
és
gombócok. Gyakran ettek tésztát,
lepényféléket: pogácsát,
palacsintát, perecet.
A
család asztalára sokszor
került leves, ezek közül a legrangosabb a baromfi-,
sertés- és marhahúsból
készült húsleves.
A
magyar konyha egyik legõsibb
étele a kölesbõl, tönkölybõl, vagy
kukoricából készült kása. Legismertebb
formája az erdélyi puliszka. Húsos
kását ünnepi alkalmakkor
készítették.
Gyermekjátékok
50. oldal
A
gyermekek játékainak nagy
része a felnõttek munkáját,
szokásait
utánozta. Így nõttek bele a játék
segítségével a hagyományos paraszti
élet rendjébe. Pl: A
lányok kicsi koruktól fogva készültek
az anyaszerepre (baba). A gyermekek
játékainak
nagy részét szüleik, testvéreik
készítették (pl. fûzfasíp). Mind a
fiúk, mind a
lányok gyakran ügyességi játékot is
játszottak. Ilyen volt az ugrókötelezés
és
az ugróiskola.
Diákélet
a múltban 51-52. oldal
A
falvakban nagyon magas volt
az analfabéták (írni-olvasni nem tudók)
száma, ez csak az 1868-ban megszületett
népiskolai törvény bevezetése után
változott meg. A törvény elrendelte, hogy
minden gyermeknek 6 és 12 éves kora között
iskolába kell járnia. A tanév végén,
májusban a gyermekeknek a tanító, a lelkész
és az iskolaszék egy tagja elõtt
vizsgáznia kellett. A gyermek a hat év
elvégzése után, ha akart, és ha a
család
tudta fizetni, akkor továbbtanulhatott.
A
városi életforma érdekességei 53-55. oldal
A
19. századra egyre többen éltek
a városokban, ahol elterjedt a csatornázás, a
közvilágítás, a
tömegközlekedés.
Megjelentek a kávéházak, a kaszinók.
Közösségi
alkalom – a vásár 57-58. oldal
Fontos
közösségi alkalom volt a vásár, ahol a
különféle termények, állatok,
termékek cseréltek gazdát. Emellett
lehetõség
nyílt a szórakozásra is: komédiások,
jövendõmondók is jelen voltak a
vásárokon.
Naptárak, ünnepek
Az
ünnep különleges idõszak,
színt, változatosságot visz az ember
életébe. Ünnepek õsidõk óta
léteznek.
Helyüket naptárak határozzák meg.
Õseink a
Nap és a Hold mozgásának
megfigyelése alapján készítették el
a naptárakat.
A
Föld 24 óra alatt fordul meg
a tengelye körül, ez egy nap.
A
Hold 29 és fél nap alatt
kerüli meg a Földet, ez egy hónap.
A
Föld 365 és negyed nap alatt
kerüli meg a Napot, ez egy év.
A
világ nagy részén a
Gergely-naptárt használják:
Ünnepek
csoportosítása:
1.
Személyhez kötõdõ ünnepek:
születésnap, névnap
2.
Gazdasági ünnep: szüret,
aratás
3.
Életfordulós ünnep:
keresztelõ, lakodalom
4.
Egyházi – vallási ünnepek:
karácsony (Jézus születése),
pünkösd (az egyház születése),
húsvét (Jézus
halála)
5.
Nemzeti – állami ünnepek:
a,
március 15. 1848-as
forradalomra emlékezünk
b,
augusztus 20.
államalapításra, I. Istvánra
emlékezünk
A
karácsonyi ünnepkör 59-62. oldal
A
karácsonyi ünnepkör az
adventtel kezdõdik, elsõ napja András naphoz
(november 30.)
legközelebbi
vasárnap. Advent a várakozás idõszaka,
ilyenkor
már tilos volt a szórakozás, a
hangoskodás. Napjainkban is szokás adventi
koszorút készíteni.
Néhány
vidéken advent kezdetét
a gyermekek kántálása jelezte.
December
6-án Szent Miklós
püspökre emlékezünk. Az ünnep elõtti
napon a
piros ruhába öltözött, fehér
szakállas Mikulás betér azokba a házakba,
ahol gyermekek vannak, és vagy
megjutalmazza, vagy virgáccsal a Krampusz megfenyegeti
õket.
Luca-nap:A
Gergely-naptár
bevezetése elõtt ez a nap, december 13-a volt a
legrövidebb
nap, innentõl
számították a nappalok
hosszabbodását. A nõk ezen a napon nem
dolgozhattak. A
férfiak ezen a napon kezdték el készíteni a
Luca-széket. Úgy gondolták, hogyha
ráülnek, látni lehetett a boszorkányokat.
Karácsony:
December
24-én Jézus
születésére emlékezünk. Karácsony
a család, a békesség ünnepe. Ezen a napon
állítunk karácsonyfát, és ekkor van
az éjféli mise is. Karácsonyi ételek: bab,
káposzta, mák, hal és halászlé. A
karácsonyi abroszt csak ezen az 1 napon
használták egész évben. A karácsonyi
asztalon lévõ ételekhez hiedelmek
kapcsolódtak (pl. az egészséges dióval
egészséget jósoltak, az asztal alá tett
szénát az állatok alá tették, hogy
egészségesek legyenek)
Regölés:
December
26-án regösök járták
végig a házakat. A kifordított bundát
viselõ fiúk meséltek a csodaszarvasról,
minden jót kívántak a gazdának,
jókívánságukért cserébe pedig
ajándékot kaptak.
Betlehemezés:
Ez
a legismertebb,
legelterjedtebb karácsonyi játék, a
legnépszerûbb karácsonyi népszokás A
templom formájú, jászolnak berendezett betlehemet
fiúk vitték házról házra. A
házaknál elõadták Jézus
születésének történetét, majd
elmondták jókívánságaikat.
A
betlehemezés részeként is
ismert szálláskeresés önálló
szokásként jelent meg az advent idején. Kilenc
család összefogott és dec. 15-tõl
karácsonyig
naponta más háznál adtak szállást
a Szent Családot ábrázoló képnek.
December
28-a az aprószentek
napja. Ennek a napnak jellegzetes szokása a
vesszõzés.
Január
elsõ napját
ostorcsapással, kolompok zörgetésével
köszöntötték az emberek, mert így
akarták
elûzni a házból a gonoszt. Ezen a napon
baromfihúst nem ettek, mert elkaparja a
szerencsét, szívesen fõztek viszont
disznót,
lencsét, kölest. Sokáig úgy
gondolták, hogy az elsõ nap
idõjárásából lehet
következtetni a
termésre.
Vízkereszt:
Január 6-a,
vízkereszt napja a karácsonyi ünnepkör
zárónapja. Háromkirályok napjának is
nevezik, ezen a napon adták elõ a napkeleti 3
király
történetét, valamint ekkor
volt a víz- és házszentelés is.
Farsang
és a nagyböjti idõszak szokásai 63-65. oldal
A
farsangi idõszak január
6-án, vízkereszt napján zajkeltéssel,
ostorpattogtatással kezdõdik, és
húshagyókeddig,
a nagyböjt kezdetéig tart. Csúcspontja a böjt
kezdete elõtti utolsó nap,
húshagyó kedd volt. Ekkor tartották a
karneválokat, a nagy maskarás
felvonulásokat. A felvonulások mellett a farsang fontos
eseménye volt a tánc, a
mulatozás és a bõséges
evés-ivás.
Kedvelt farsangi étel a fánk. A farsang vége
télûzõ elemeket is tartalmaz: régebben
szokás volt
a telet jelképezõ
szalmabábokat elégetni. Magyarországon az egyik
legismertebb farsangi szokás a
mohácsi busójárás.
Karácsony
után a húsvét a
kereszténység második legnagyobb ünnepe,
ekkor Jézus kereszthalálára és
feltámadására emlékezünk.
Mozgóünnep, nincs meghatározott napja,
március 22 és
április 25 közé eshet.
Az
ünnepkör a negyvennapos
böjtöléssel kezdõdik, elsõ napja
hamvazószerda,
az utolsó pedig virágvasárnap.
Nagyböjt idején a hívõk nem ehettek
húst,
csak sötét ruhákat hordhattak, tilos
volt a bál, a lakodalom.
A
húsvéti ünnepkör szokásai 66-70. oldal
A
húsvét elõtti utolsó
vasárnap virágvasárnap, ekkor Jézus
jeruzsálemi bevonulására emlékezünk.
Sok
helyen ezen a napon körmeneteket tartanak.
Virágvasárnaphoz kötõdõ
népszokás a
kiszejárás, ekkor a lányok a falun
végigvittek egy a telet és a böjtöt
jelképezõ szalmabábot, majd a falu
végén
vízbe dobták, vagy elégették.
Húsvét
elõtti utolsó hét a nagyhét.
Nagycsütörtökön a „harangok
Rómába mennek”, azaz
minden templomban szünetel a harangozás.
Nagypénteken Jézus kereszthalálának
emléknapján körmeneteket tartanak, ez a legnagyobb
böjt és gyász ideje.
Nagyszombaton véget ér a negyvennapos böjt,
feltámadási körmeneteket tartanak,
valamint ezen a napon újra megszólalnak a harangok.
Húsvétvasárnapon
ünnepli a
keresztény világ Jézus
feltámadását.
Húsvétvasárnaphoz kötõdõ
szokások
közé
tartozik az ételszentelés, az emberek
bárányt, kalácsot, sonkát, tojást,
bort
vittek a templomba, ahol a pap megszentelte azokat.
Húsvéthétfõ
a húsvéti ünnepkör
legvidámabb napja. Ezen a napon a férfiak
meglocsolják vagy megvesszõzik a
lányokat és cserébe piros tojást kapnak.
A
húsvétot követõ vasárnap
fehérvasárnap, ez a húsvéti
ünnepkör zárónapja. A nap jellegzetes
szokása a
komázás.
Pünkösdi
és Szent Iván-napi népszokások 71-72. oldal
Május
pünkösd hava. A húsvétot
követõ negyvenedik nap
áldozócsütörtök, Krisztus mennybe
menetelének napja.
Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás
határidejéül az egyház ezt a
napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsõ
áldozásának napja is. Pünkösd a
húsvétot követõ ötvenedik nap,
május 10
és június 13 közé eshet. Ez a nap a
keresztény egyház születésnapja, ekkor
szállt le a Szentlélek az apostolokra.
Pünkösdi szokások közé tartozik a
pünkösdi királyné-járás, valamint
ügyességi
versenyekkel ezen a napon döntötték el, hogy ki legyen
a pünkösdi király.
Június
24-e a nyári napforduló
napja, Szent Iván ünnepe. Ez az év leghosszabb
nappala és legrövidebb
éjszakája. Ekkor az emberek tüzet gyújtottak,
amelyet átugrottak. Úgy
gondolták, hogy az ekkor meggyújtott tûz
megvéd a
ködtõl, a dögvésztõl, a
jégtõl. A Szent Iván napi tûzugrás
szokása
a tûz tisztító, gonoszûzõ
erejében
vetett hiten alapul, de egészség- és
szerelemvarázsló célzata is volt.
A
gyermek születéséhez kapcsolódó
szokások 73-74.
oldal
Az
asszonyok otthon szültek,
õket a rokon asszonyok és a bábaasszonyok
segítették. Férfiak a
születésnél nem
lehettek jelen. Szokás volt szüléskor a
zárakat kinyitni, a nõ haját kibontani,
kést szúrni a földbe stb. A gyermek
születése körülményeibõl is
igyekeztek
jósolni (például a kedden született
szerencsés lesz). A szülést követõen
gyorsan sort kerítettek a keresztelésre a templomban. A
keresztelést követõen
lakoma, ünnepség következett, ekkor vált a
gyermek a család tagjává.
Az
ifjúkor és a házasságkötés
szokásai 75-79. oldal
A
parasztság életének
leginkább várt eseménye a lakodalom. A jeles napot
a lánykérés elõzte meg. Ezt
követte a kézfogó (eljegyzés). A jegyesek
elmentek a templomba, bejelentették
házassági szándékukat, amit a pap 3
alkalommal hirdetett ki. A lakodalmat a
legénybúcsú és a menyasszonysirató
elõzte meg. A lakodalom elõtt az
elõkészületek már napokkal korábban
megkezdõdtek: sütöttek, fõztek,
meghívták a
rokonokat, szomszédokat. A lakodalom rendezõje,
irányítója a võfély volt, neki
kellett elhárítani az adódó
nehézségeket, irányítani a
zenészeket. A
menyasszony és võlegény mellett a lakodalom
legtekintélyesebb emberei a
násznagyok voltak. Az esküvõ napján a
võlegény a násznagyokkal felkeresi a menyasszonyt,
majd együtt elmennek a templomba. A szertartást
követõen került sor a
vacsorára, ahol az ifjú pár egy
tányérból evett, így fejezvén ki
összetartásukat. A lakodalom záró eleme a
menyasszonytánc volt.
Ismétlés
– Halálhoz köthetõ népszokások
Õseink
a kereszténység
felvétele elõtt lócsontokkal, fegyverekkel
temetkeztek. A
kereszténység
felvétele után ezek a szokások eltûntek. A
halál beálltakor lefogták a halott
szemét, állát felkötötték,
megállították az órát,
letakarták a tükröt és
kinyitották az ablakot, hogy a lélek szabadon
távozzon. A falu nép a
lélekharang megkondulásából szerzett
tudomást az eseményrõl. A temetési
szertartás elõtt került sor a siratásra
és a
virrasztásra. A temetési menet
élén a pap haladt, õt követték a
rokonok,
barátok, ismerõsök. A sírkövekre,
fejfákra rövid méltató szövegek
kerültek.
Örökségünk,
hagyományaink, nagyjaink 9 óra
A
magyarság összetételének
történelmi alakulása és a
magyar nyelvterület nagytájai 81-82. oldal
Határainkon
kívül is élnek
magyarok. Az 1920-ban aláírt trianoni
békeszerzõdést követõen 3
millió magyar
került határainkon túlra. Mind a mai napig sok
magyar él a környezõ
országokban.
A tanulók szülõföldjét magába foglaló néprajzi nagytáj feldolgozása
Dunántúl
87-89. oldal
A
Kisalföldön és a Mezõföldön
gabonatermesztés, a Balaton környékén a
halászat volt a jellemzõ. A makkerdõk a
sertések tartásához járultak hozzá.
A gyakori erdõk miatt sokan készítettek
errefelé különféle bútorokat.
Alföld
83-86. oldal
Az
Alföld a Kárpát-medence
legkiterjedtebb nagytája. A halban gazdag folyók
környékén halászatból éltek.
Területének nagy részén
gabonatermesztéssel foglalkoztak. A dúsfüvû
legelõkön
lovakat, marhákat tartottak.
Felföld-Felvidék 90-92. oldal
Felvidéken
a hegyvidéki
környezet határozta meg az életmódot. A
mészhegységek területén
mészégetéssel,
faszénégetéssel foglalkoztak. A csapadékos
tájakon rozst termesztettek, Tokaj
környékén szõlõültetvények
sorakoztak.
Keleti
magyar nyelvterület: Partium és Erdély
Erdély
földrajzilag elzárt,
magas hegyek által határolt terület.
Ásványkincsben és fában gazdag
vidék.
Három nemzet élt itt: székelyek, szászok,
románok.
A
Kárpátokon túl is élnek
magyarok, például a magyar nyelven beszélõ
csángók.
A
hazánkban élõ nemzetiségek 99-100. oldal
Magyarországon
is élnek nemzetiségek:
németek, szlovákok, románok, szerbek,
horvátok, szlovének, ruszinok, görögök
és
örmények. Nagy lélekszámban él
Magyarországon a cigányság is.
Természeti
és épített örökségünk
101-103. oldal
Nemzeti
parkjaink:
-
Hortobágyi
-
Õrségi
-
Balaton-felvidéki
-
Duna-Dráva
-
Duna-Ipoly
-
Bükki
-
Aggteleki
-
Fertõ-Hansági
-
Kõrös-Maros
-
Kiskunsági
Épített
örökség: különbözõ
épületek, amelyeket
fontos megõrizni a jövõ számára
Közösségi
hagyományok és nemzeti értékek 104-105.
oldal
Szellemi
kulturális örökség: szóbeli
hagyomány, és kifejezési forma,
tradicionális elõadó mûvészet;
társadalmi
szokás és rítus, ünnepi esemény
Hungarikum:
a magyarság csúcsteljesítményét
jelölõ
gyûjtõfogalom, amely olyan
megkülönböztetésre,
kiemelésre méltó értéket jelez,
amely a magyarságra jellemzõ tulajdonság,
egyediség, különlegesség és
minõség
Világörökség:
egy ország kulturális vagy
természeti szempontból egyedi értéke
A
magyar tudomány és kultúra eredményei
és alkotói a
nagyvilágban 106-111. oldal
-
tudósok pl. Bolyai János
-
feltalálók pl. Rubik Ernõ
-
mûvészek: pl. Kertész Imre
-
sportolók pl. Puskás Ferenc